Egy éve már, hogy tart a Vörös-tengeri „hajózási” helyzet.

2023.december 12-én kedd reggel egy norvég zászló alatt közlekedő tartályhajót eltalált egy hajó elleni rakéta, amelyet a jemeni húszi lázadók lőttek ki a Vörös-tenger partjainál. A Strinda nevű hajó napokkal korábban Malajziából indult, és a Szuezi-csatorna felé tartott. A hajó által leadott vészjelzésre a USS Mason nevű irányított rakétákkal felszerelt romboló válaszolt elsőként és azonnal a támadást ért hajó felé vette az irányt, hogy katonai segítségben részesítse és az esetleges újabb támadásokat elhárítsa. Ez már a második alkalom volt két héten belül, hogy a USS Mason részt vett egy olyan helyzetben, amelyben Jemenből indított rakétákat lőttek ki. November 27-én két Jemenből kilőtt ballisztikus rakéta csapódott a Vörös-tengerbe, a USS Mason (DDG-87) romboló közelében. Ekkor a hadihajó éppen egy segélykérésre reagálva zárta le küldetését az M/V Central Park nevű kereskedelmi hajónál, amelyet egy fegyveres támadócsoport próbált meg megközelíteni és megtámadni.

A Strinda elleni támadás volt az első támadás, amelyben magát a hajót is támadás érte, amiket további támadások követtek és amelyekben több hajóstársaság hajója is megsérült. Ennek következtében a hajóstársaságok úgy döntöttek, hogy további értesítésig nem használják a Szuezi-csatorna útvonalát. Alternatívaként pedig a hajóknak Afrikát megkerülve kell haladniuk. A helyzet a mai napig nem változott.

A támadások célpontjai véletlenszerűen kiválasztott hajók voltak, a szállított rakományoktól függetlenül. Céljuk egyértelmű és világos volt: rombolás, pusztítás, esetleg ártatlan ember életek kioltása...

Pedig 2023 januárjában talán mind azt hihettük, hogy minden visszaterelődik a régi mederbe, hiszen a hosszú Covid időszak után újra tervezhető elhajózásokkal és kedvező fuvardíjakkal dolgozhattunk. De az öröm nem tarthatott sokáig és újra szembe találtuk magunkat a magas és kiszámíthatatlanul ingadozó fuvardíjakkal, a tervezhetetlen hajóindulásokkal, az afrikai kontinens megkerüléséből eredő hosszabb tranzit idővel, hajó késésekkel, a kiszámíthatatlan hajózásból eredő kikötői torlódásokkal és az ebből keletkező árukezelési akadályokkal.

Szakemberként igazi kihívás az ilyen helyzetek kezelése és mi nagyon szeretjük a kihívásokat...de jobb lenne és jobban örülnénk ha a tudásunkat, kapacitásunkat sokkal nagyobb mértékben építő és alkotó tevékenységekre fordíthatnánk, mintsem egy adott és nem túl örömteli helyzet folyamatos ellensúlyozása tenné ki időnk és energiánk nagy részét.

Az elmúlt hónapokban tovább durvult a helyzet a Vörös-tengeren és eddigieknél is vakmerőbb kalózoktól rettegnek a hajósok. Az őszi hónapok folyamán több olajszállító tartályhajót is találat ért és nem volt ritka a tengeren legénység nélkül sodródó égő tankerek látványa. A görög tulajdonú, MV Sounion névre keresztelt olajszállító tartályhajót - amely egymillió hordó nyersolajat szállított -augusztus 21-én érte támadás a jemeni Houthi mozgalom részéről. A legénység elhagyta a bajba került járművet, ezt követően a kalózok robbanóanyagot raboltak a fedélzetről, melynek következményeképp több helyen is tűz ütött ki. Az Irán által támogatott houthik november óta még intenzívebben támadják a térségben közlekedő kereskedelmi hajókat, amelyet állításuk szerint a palesztinok támogatása érdekében tesznek. A csoport vezetője "bátornak és merésznek" nevezte a Sounion elleni akciót.

A támadások súlyos ökológiai katasztrófával is fenyegetnek a Vörös-tengeren veszteglő, megsérült olajszállító hajókból szívárgó kőolaj miatt. Az MV Sounion elleni támadás a húszik akciói között az eddigi egyik legsúlyosabb volt, és minden tekintetben katasztrofális következményekkel járhat a hajó rakománya miatt. Ezért nem meglepő, hogy a húszik mostani támadását több helyről elítélték, ezekben a gesztusokban a szavak között ott rejtőzhetett a valódi félelem is a következményektől. A húszik világossá tették, hogy készek a régióban feláldozni a teljes halászati ágazatot és az ökoszisztémát, melytől a jemeniek és más közösségek tagjainak megélhetése függ. A történelem talán legismertebb olajkiömlésének számító Exxon Valdez hajó okozta katasztrófában a szállított 1,2 millió hordóból nagyjából 350 ezer hordónak megfelelő mennyiség ömlött a tengerbe, óriási azonnali, illetve évtizedekre kiható pusztítást végezve. A Vörös-tenger térségben jelen lévő szövetséges erők egyelőre nem találták meg a módját annak, hogy stabilizálják a térség helyzetét, amely a globális és regionális kereskedelem további gyengüléséhez vezethet, miközben ártatlan polgári tengerészek élete kerül veszélybe, miközben az ökoszisztémák elpusztulása a húsziknak is kockázatot jelent.